Jó ebédhez szóljon a Rage Crit, avagy miért nem tetszett az IGN Hungary JJBA-ról szóló cikke/videója?

Nem illik olyan kézbe kulázni, ami egykoron engem is etetett, de az IGN Hungary legutóbbi Anime-kisokosa olyan botrányos minőségűre sikerült, ami klaviatúráért kiált. Nem okvetlenül a vak rajongás íratja le velem a most következő sorokat, hanem az aggodalom, ami e videónak csúfolt tárgyitévedés-cunami után maradt bennem hátra. Előre is megkímélek mindenkit a magyar Netflix “Álló” és hasonlóan zseniális félrefordításaitól és inkább az angol elnevezéssel illetek mindent…

Ugyan kis hazánkban (még az anime-rajongók körében is) jobbára nyakatekert pózai és mémmé öregedett pillanatai miatt vált a JoJo’s Bizarre Adventure (röviden JJBA) emlékezetessé, a tengeren túlon ennél lényegesen nagyobb megbecsültségnek, hovatovább Japánban hatalmas kultstátusznak örvend. Ha egy kisarkított összehasonlítással kellene ezt a kiemelt figyelmet jellemezni, akkor tulajdonképpen a japánoknál egy kalap alatt említhető a Star Wars-zal vagy a Gyűrűk urával…

Ha valamiről, erről a szériáról bármilyen anyagot készíteni egyszerre hálás és átkos feladat. Hálás, mert igen gazdag művészi háttérrel, rejtett utalásokkal, nem utolsó sorban szellemi örökséggel bír – nem hiába van neki egy igen vaskosnak mondható Fandom-oldala. Átkos, mert ha ezeket némileg fals módon tálalja az ember, akkor a vakbuzgó rajongók – ha tehetik – képesek kettéharapni a monitort dühükben. (Legalább is finoman szólva nem vette a hazai fandom jó néven, amikor a Mondo Magazin egy nem nagyon kedvelt, ugyanakkor a hivatalos oldalról bányászott borítót adtak ki A/5-ös poszternek, pedig a fanok szavazóbotok segítségével lobbizták ki egy Facebookos közönségszavazáson…)

Az egy dolog, hogy az IGN Hungary-nél a bulvár kontenteket kb addig kerülgetik, amíg az nem jár az egy adott film/játék stábcseréjével vagy kaszálással. (Bár azt nem tartom etikusnak, hogy néha-néha ők is beleszállnak pár hangzatos cím erejéig a Depp vs. Heard perbe.) Az sem különösen zavar, hogy elsősorban kurrens filmekkel/játékokkal foglalkoznak, mert hát – lássuk be – ebben van a nagyobb nézettség. Azt se vettem zokon soha, hogy animékkel csak óvatosan bánnak, mert hát ne igyon az, aki nem bírja a piát, nem igaz?

Az hagyján, hogy előttem is ott volt a lehetőség anno cikket írni az IGN Hungary-hez, de sajnos a diplomamunka és a hozzá fűződő vállalásaim miatt (amiről bővebben kicsit tisztább fejjel – záróvizsga után – egy másik blogposztban tervezek írni) nem tudtam élni vele. Viszont volt, aki a jelek szerint akarta, hogy végre legit animés tartalmak is szülessenek ott, ami igenis üdvözlendő. Elvégre a hazai “méinsztrím” sajtó egyik főbűne, hogy a kevés animés tartalmaikban a legritkább esetben van köszönet (és örüljön az ember lánya, ha nem megint arra akarják a verdiktet felhúzni, mennyire retardáltak a műfaj kedvelői). Éppen ezért (immáron kívülállóként) megörültem az Anime-kisokos névre hallgató rovatnak, még hogyha magam nagyon ritkán követem annak alakulását. EDDIG…

Nyilván nem várható el egyetlen cikkírótól, vágótól vagy bármilyen profi/amatőr publicistától, hogy bolondulásig szeresse azt, amiről tartalmat készít, vagy az utolsó leheletéig gyötörje magát a tökéletes, minden részletre kiterjedő kontent készítésére. DE! Ha már arra vállalkozik, hogy egy sokak által kedvelt szériát (ha csak egy tízes lista erejéig) bemutasson egy olyan webes sajtónál, ami a hasonszőrű társaitól az igényesség, a hitelesség és a sajtóetikai normák betartásával igyekszik maximálisan elkülöníteni, akkor mennyibe fájt volna egy kicsivel több utánajárást fordítani az anyagba? Mennyire tűnök kóklernek, ha elvárnám azt, hogy egy videó képileg legyen összhangban azzal, amit a narrátor a meglévő cikk alapján felolvas? Nem kellene mondjuk a vágónak egyeztetnie a cikkíróval, hogy amikor a széria kezdetéről szól a narráció, akkor trehány módon ne az anime feliratos intrójából (amikor azok kredit nélküli változata elérhető a YouTube-on), vagy a későbbi évad spoileres jeleneteiből vágjon be részleteket?

Ha csak ennyi lenne a baj, akkor legfeljebb a videó alatti komment-szekcióban tartottam volna meg a véleményemet, de nagyobb bajt jelent, hogy a videó (vele együtt a cikk) egésze hemzseg a tárgyi tévedésektől. Ezek után álljon egy lista a legordítóbbakról:

  1. “… tökös női karakterek…”: Már a felvezetőben van némi csúsztatás, ami ebben a formában nem állja meg a helyét. Mivel egy alapvetően maszkulin vonásokkal bíró sorozatról van szó, sem a mangában, sem az animében nincs sok női karakter. Ha nem számoljuk ide a síró biodíszeket és az alkalmi áldozatokat, akkor átlagosan 2-3 életképes női karakter jut egy-egy történetívre, és azok közül is talán egy szokott a szó ludonarratív disszonanciai értelmében “tökös” lenni. Eleve beszédes, hogy az első női JoJóra a mangában 12 évet kellett várni és a nemi jellegeket leszámítva aligha lehet femininnek nevezni…
  2. A képregényhez méltó animációs feldolgozás ugyanakkor nagyon sokáig váratott magára: pár gyengébb próbálkozás után 2012-ben, vagyis kemény 25 évvel a manga indulása után indult el a JoJo-tévésorozat.”: Az a “pár gyengébb próbálkozás” két minisorozatot jelent, amik a Part 3 – Stardust Crusaders sikere nyomán születtek a megboldogult APPP ámokfutása nyomán, a széria erőszakos mivoltára való tekintettel VHS-re. Ezek ugyan messze nem követik hűségesen az alapanyagot, de Japánban tevékenyen hozzájárultak a széria széles körű megismertetéséhez, ennek nyomán jutott el a manga (erős cenzúrával ugyan) az USA-ba. A manga 20. évfordulója alkalmából pedig egy, a Part 1 – Phantom Blood-ot zanzásító filmváltozatot is elkövetett ugyanez a stúdió, ami olyan botrányos fogadtatásban részesült, hogy a mangaka által elnökölt merch-cég is kifarolt mögötte és soha az életbe nem adták ki adathordozóra; minden, amit tudni lehet róla, az akkori kritikákból, a fennmaradt promóanyagokból és egy, a filmen dolgozó munkatárs által elmentett nyersváltozatból maradt az internet népére. Önmagában az itt leírt gondolatfüzér megért volna egy bekezdést, és ki lehetett volna fejteni, hogy ezek a konverziók azért másították meg az alapanyagot, mert az akkori közízlés nem tudta befogadni azt a mértékű abszurdumot, ami a sorozatot jellemzi. (Amiről szintén lehetett volna egy külön pontban értekezni, ha a cikkíró az anime ismeretében és nem vaktában ír a JJBA-ról…)
  3. “A mangasorozat eredetileg a legnépszerűbb shounen sorozatokhoz hasonlóan a Shounen Jumpban debütált, ám majdnem két évtized után a komolyabb téma, a brutális horrorjelenetek és a realisztikusabb ábrázolás okán átkerült a felnőtt férfiaknak dedikált Ultra Jump magazinba.”:
    Ad. 1: Hivatalosan Weekly Shounen Jump a mainstream mangákat kiadó magazin neve, ami azért fontos, mert oda HETI RENDSZERESSÉGGEL várják az éppen futó manga-fejezetek elkészültét, 18 de nagyon legfeljebb 20 oldalas terjedelemben.
    Ad. 2: Nem az erőszakos tartalma miatt került át a Part 7 – Steel Ball Run és utóda(i) az Ultra Jumpba, hanem mert a mangaka, Araki Hirohiko nem tudta tartani a heti rendszerességű megjelenést – az Ultra Jumpnál pedig nincs se időbeli, se oldalszámbeli megkötés. Ha a cikkíró olvasta volna a mangát, tudná, hogy egyes harcokat Hirohiko 6, de nem ritkán 12 fejezetben fejtett ki csak azért, hogy a lap elvárásainak meg tudjon felelni. Ez óhatatlanul azzal járt, hogy a mangaka nemcsak a végső harcokat komplikálta túl, ezért szokás az animében is ezeket 2-3 részekbe belesűríteni.
  4. “Ugyanígy erős hatással vannak rá a neves divatmárkák, akár a színeket, akár a ruhákat vagy a pózokat vesszük is figyelembe.”: Plusz a Part 4 – Diamond is Unbreakable-től kezdve egyre több karaktert nevez el a mangaka valamilyen divatcég (Trussardi, Versace, Gucci, stb) után, sőt a Gucci-val még egy szerződés erejéig kollaborált is a mangaka.
    De ha már a neveknél tartunk: Nem csak zenei előadók, hanem azok albuma és/vagy sikeres zenéje után is nevezett már el karaktereket vagy másolt külsőleg (a 4. JoJóként ismert Higashikata Josukét a zenészként ismert Prince-ről készült képekről másolta, míg a karakter nemezisét külsőre David Bowie-ról), habár azokat a millenium óta a személyiségi / szerzői jogok miatt némileg torzítani kénytelenek mind a mangában, mind minden más produktumban. (Például a Part 3 – Stardust Crusaders-ben Jean-Pierre Polnareff vezetéknevét már a sorozat 2014-es streamelésekor a Crunchyroll is Eiffelre korrigálta.)
  5. “Egyértelmű a rajongása az amerikai akciófilmek iránt, köztük Stallone és Schwarzenegger adrenalin-fűtötte akciófilmjeivel a 80-as évekből, melyek a folyton duzzadó izmokat adták a Joestar-családnak;”: Elnézést kérek, de ez úgy-ahogy van egy hülyeség! Igen, inspirálták a mangakát amerikai akciófilmek (bár inkább Clint Eastwood western filmjei, akivel a mangaka tíz évvel ezelőtt személyesen is találkozott a JOJOmenon kiadása alkalmából és átadott neki egy Kujo Jotaro festményt, de minek is kéne ennek jobban utánajárni, pedig a ScreenRant is foglalkozott vele…), de az izmos testfelépítés és a széria alapvetően maszkulim jellege inkább köszönhető egy másik japán szériának, amit angol honban Fist of the North Star-ként emlegetnek. Eleve a JJBA-t a Fist of the North Star rip-offjának szánták, mivel Testuo Hara és Bronson 1986-ban fejezte be azt és a Fist of the North Star poszt-apokaliptikus manga léttére cseppet sem finomkodott, ha vérről, kivégzésekről és nemi erőszakról volt szó. Emiatt indult útjára a JoJo 1986 telén, de mindenki az első kötet megjelenésétől, 1987 január elsejétől számolja a széria indulását.
  6. “Hannibal és Joker: Róluk mintázták a főgonoszokat”: Tagadhatatlan, hogy a 80-as és 90-es évek filmes főgonoszai is hatással voltak a mangakára (bár a Part 3 – Stardust Crusaders az, ami igazi horror best of-ként funkcionál), de akkor ne felejtsük el Ted Bundy-t, Miyazaki Tsutomu-t (alias az otaku gyilkost) és más elmebetegeket sem, akik önmagában a Part 4 – Diamond is Unbreakable és a Kishibe Rohanról szóló spin-off negatív karaktereit inspirálták.
    (Egyébként Joaquin Phoenix Jokere hogy jön ide? A 2019-es film nagyon legfeljebb a 8. etapra, a Jojolionra lehetett hatással, de mivel azt nem olvastam, nem tudom ezt az infót hova tenni.)
  7. “Bár Araki sorozata a kezdetektől nagy népszerűségnek örvendett”: Nem egészen, információim szerint pont hogy szerkesztői nyomásra gondolkozott 3 etapban és tért át a Hamonról a Stand-ekre. Eleve azért nem volt az első két etap annyira sikeres, mert a sztorijuk nyögvenyelős, a Hamon, mint harci-technika túlgondolt és a manga több panelje inkább hatott sportkommentálásnak, mint igazi storytellingnek.
    (Ezek a történetmesélési gyerekbetegségek a korábbi mangáira is jellemzők voltak, emiatt sem túl meglepő, hogy azok közül egyedül a Baoh, the Visitor kapott anime-feldolgozást egy B-kategóriás akció-horror filmeket megszégyenítő VHS-film formájában, a szebb időket is megélt Studio Pierrot-nak köszönhetően.)
  8. “Ez talán kicsit spoileres lehet azoknak, akik csak most ismerkednek a szériával, de [SPOILER HELYE]”: ÉS ITT HUGYOZZA LE A VILLANYPÁSZTORT AZ IGN HUNGARY CSAPATA!!!
    Jó, ne legyünk álszentek: olvastam a mangát, így ez a spoilerezés nem ért váratlanul, DE!
    Hamár arról vagytok ismertek kedves IGN Hungary, hogy a népszerű filmeknél külön spoilermentes és napokkal a megjelenés után külön spoileres videókat csináltok a hópihe nézők kedvéért, és az eleve spoileresen írt kritikáitokat/kibeszélőiteket huszonhatezer felkiáltójellel jelölitek, miért lövitek le egy még futó animesorozat vonatkozó évadának végső fordulatát?! Mások azzal szokták ezt elegánsan megoldani, hogy elöljáróban tesznek egy utalást arra, hogy a Part 7 – Steel Ball Run és a Part 8 – Jojolion alternatív síkon játszik és sokan nem tekintik a kánon részeként, szóval erre nem adni ordas nagy szerkesztői hiba!
    (Félreértés ne essék, nem a spoilerrel van önmagában a baj, hanem azzal, hogy az IGN-es “irányelvekkel” szemben ezt a fordulatot zokszó nélkül leírták, narrálták és még csak nem is jelezték. Ha egy Végjáték és egy Pókember – Nincs hazaút megérdemelte, hogy hetekig diszkréten kezeltétek, akkor egy futó animesorozat miért nem?)
  9. “Természetesen a hatalmas népszerűség megkövetelte az élőszereplős feldolgozást, így 2017-ben kijött a negyedik történet, vagyis A gyémánt törhetetlen sztori live-actionje.”: Ez sem igaz ebben a formában, ugyanis a filmet a Part 4 – Diamond is Unbreakable vitatható grafikai minőségű anime-változatának hivatalos befejezése után, a manga megjelenésének 30. évfordulója apropóján készítették el. Hibás dolog lett volna azt elvárni, hogy a JJBA sokszor nyakatekert pózait hús-vér emberek adják vissza; nagyobb baj volt sokaknak az, hogy Jotarót egy +40-es színésszel játszatták el (holott a mangában és az animében éppenhogy 30 éves ekkortájt), a CGI segítségével életre keltett Stand-eket az áttetszőség túlhasználása miatt többnyire alig láthatóak és itt is jócskán megnyirbálták a fogyaszthatóság kedvéért az eredeti történetet. Egyébként Takashi Miike nem egyszer csinált élőszereplős filmet animéből, már a Terra Formars-ból is alkotott egyet kizárólag japán színészekkel – ami egy nemzetközi összetételű elit katonai/tudós csapat félresikerült marsi expedíciójáról szóló sztori esetében nem szerencsés. Röviden, alapvető az animék élőszereplős változatainál a felütés kozmetikázása vagy a japán színészekkel hígítás. (A JoJo-filmhez kapcsolódó érdekesség, hogy a svájci Neuchâtel International Fantastic Film Festivalon csak jelölték a legjobb film kategóriában, de a közönségdíjat elvitte, szóval nem lett annyira tragikusan rossz…)
  10. “és egyszer még egy karakter nemét is megváltoztatta”: Igen, a Part 6 – Stone Ocean egyik karakteréről, Narciso Anasui-ról (a későbbi torzított nevezéktan szerint Anakiss, Narc Anastasia) van szó. Eredetileg (mivel a Part 6-ban nagyrészt női ellenlábasai vannak hősnőnknek) női karakternek álmodta meg a mangaka, de Florida államban a kétezres évek elején (vagyis a Part 6 mangájának írása/rajzolása idején) még nem volt legális a homoszexuálisok közötti házasság, ezért a romantikus mellékszál megtartásáért időközben tette meg ezt a karaktert férfivá.
  11. “de egyesekben felmerült, hogy az évtizedek óta látványosan nem öregedő Araki vajon nem egy vámpír-e… A többszáz évnyi élet megmagyarázná a gyors feledékenységet is.”: Öhhhhhh, mit is írtam az előbb, hogy az IGN Hungary nem ül fel a bulvár-vonatra? Visszaszívom…
    Viccet félretéve, hamár a cikkíró beemeli ezt a “viccet”, azt is nyugodtan odabiggyeszthette volna, hogy Araki Hirohiko 2016-ban megnyerte a japán Férfi Divat Egyesület legjobban öltözött férfi díját akadémiai és kulturális kategóriában és amikor megkérdezték az akkor 56-éves mangakát a fiatalosságának titkáról, annyit mondott: “Tokiói csapvízzel mosakszom reggelenként.”
  12. … és ha már a cikkíró nem említette meg, halkan megjegyzem, hogy kezdetektől fogva, ilyen-olyan intenzitással a mai napig készülnek videojátékok is a JJBA-hoz!: Kezdetekben a Weekly Shounen Jump karaktereivel együtt kapott a széria egy játékot, de többnyire 1v1-es verekedős játékokban tette tiszteletét és a Part 5 – Golden Wind sikere nyomán kapott azonos címen egy 3D-s kalandjátékot PS2-re, ami az etap sztoriját aránylag hitelesen adja vissza, és annyira próbálta követni a manga stílusát, hogy nem kevés epés montázs készült annak sérült változatáról. Kezdetekben a Capcomé volt a licensz, a 2010-es évek óta a Bandai Namcónál van a gyeplő, mely cég a manga 35., az anime 10. évfordulója alkalmából első saját licenszes gyermekét, a JoJo’s Bizarre Adventure: All Star Battle játékából csinál remake-et.
  13. … ez sem merült fel, de nem kevés anime-/manga-sorozat ennek köszönheti létezését!
    Míg a 2012-es indulású anime-sorozat után se szeri se száma azoknak a nullszaldós, kis költségvetésű animéknek, ami a JoJo mémjeivel sáfárkodva próbáltak nézettséget kaparni maguknak, az azelőtti ínséges időkben kevés japán széria merte felvállalni, mint szellemi elődöt.
    Az első Sámán király anime, az eredetileg kártyajátékként ismert Yu-Gi-Oh! és hasonszőrű társai, a Soul Eater vagy a nyíltan (ezt is) kifigurázó Toriko kifejezetten olyan darabok, amik az úgynevezett proxi-csatás harcmodor (vagyis a karakterek nem közvetlenül egymást csépelik, hanem valamilyen természetfeletti lényekkel veretik egymást bucira) révén nem kicsit inspirálódtak tesztoszteronbomba Erószainktól, ugyanakkor a Part 3 – Stardust Crusaders is némileg okolható (természetesen a Power Rangers mellett) az ötösfogat felállású csapat-animék megszületéséért, mint amilyen a kilencvenes évek lányait is megbolondító Sailor Moon volt. Az is biztos, hogy a No Game No Life vagy a Food Wars anime-adaptációk vizuális stílusa sem lenne ennyire harsány, ha nem lett volna a JoJo’s Bizarre Adventure.

Összességében a fent említett cikken / videón sajnos sokkal több fogást találni, mint amennyit egy általános ismertetőknél rá lehetne hagyni. Sokat segített volna az, ha az elkövetője hajlandó lett volna MyAnimeList.net, Anime News Network és hasonszőrű oldalakat is bújni a random amcsi bullshitgyárak mellett. Ez a cikk és videó önmagában is, de az IGN Hungary nívójához mérten különösen vállalhatatlan minőségű és csak remélni tudom, hogy az elkövetkező Anime-kisokos rovatok nem fognak ilyen léptékű hibáktól szenvedni a jövőben. Nagyon sajnálnám, ha ez a kezdeményezés elhalna, viszont ilyen ordas baklövéseket megejteni egy nyíltan ez ellen működő online sajtótermékben, az mindent elárul a szándékról…

(A verdikt a WordPress hibája miatt változott, mert a sok nyelvtani átjavítás után valamiért azt lehagyta… ^^”)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

Biblioteca

-Sic erat scriptum-

supermario4ever blog

Vélemények, kritikák, gondolatok azokról a dolgokról, melyek érdekelnek.

Ryder93 blogja

rydervilaga.wordpress.com

Nipponföldi krónika

Élményeim Japánban - minden, ami Japán

Zeronova

Egy vélemény tőlem, mindenkinek...

Haseo's Reviews

Reviews from me.

Biblioteca

-Sic erat scriptum-

supermario4ever blog

Vélemények, kritikák, gondolatok azokról a dolgokról, melyek érdekelnek.

Ryder93 blogja

rydervilaga.wordpress.com

Nipponföldi krónika

Élményeim Japánban - minden, ami Japán

Zeronova

Egy vélemény tőlem, mindenkinek...

Haseo's Reviews

Reviews from me.

Create your website with WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: